115 éves a debreceni villamosközlekedés

A debreceni villamosközlekedés 1911. március 16-án indult meg.

A villamosközlekedés indulása

A gőzüzemű vontatás ugyan Debrecenben valósult meg először, a villamos-közlekedés más városokhoz képest mégis csak jóval később indulhatott el Debrecenben. Az egyeztető tárgyalások a minisztérium és Debrecen között ugyan már 1901-ben megkezdődtek, de mintegy tíz évig tartottak. Az egyik legnagyobb problémát a pályák villamosítása okozta. A megoldást az áramtermelő Világítási Vállalat, a köznyelven Villanygyárnak nevezett üzem jelentette, amely 1908. október 2-án kezdte meg működését a cívisvárosban és egyre nagyobb szerepet töltött be az ipari vállalkozások, valamint a lakosság áramellátásában is. A pályaszakasz villamosításának befejezésére a DHV összesen 30 motorkocsit rendelt. Az első évben 18 db állhatott forgalomba, egy évvel később pedig újabb 6 db. A fennmaradó hat motorkocsit, a gyártó cég 1913-ban szállította le.

A következő években folyamatosak voltak a kisebb-nagyobb fejlesztések. A Nagyerdő végállomástól, 1923-ban villamos felsővezetéket építettek ki a Pallagra vezető sínpár felett. Ezen a szakaszon, 1924. február 19-én indult el a villamosközlekedés. Pár évvel később, a Simonyi úttól építették ki a villamospályát a Nagyerdei körúton, melyet 1927. december 15-én adtak át.

Öt évvel később, 1932. július 15-én, Közép-Európa egyik legszebb városi köztemetője nyílt meg Debrecenben. A közlekedési igények azonnal jelentkeztek, így a DHV először a Nagyerdei körút – Simonyi út sarkától, az akkor kiépített Temetői sugárúton (ma Ady Endre út) autóbuszjáratot indított. Később, 1934-ben, meghosszabbították a Csapó utcai villamospályát a Hadházi út végéig, a Köztemető I-es számú kapujáig.

A világháború pusztítása

A II. világháború Debrecenben is felbecsülhetetlen károkat okozott. A több hullámban zajló légi csapás során, 130 bombázó, több, mint 200 tonna bombát dobott le a vasútállomásra azért, hogy az ahhoz kapcsolódó vágányhálózatot megsemmisítse. A pontatlan navigáció következtében, az eredeti célponttól távolabb, bombatalálat ért beépített területeket is, súlyos károkat okozva ezzel a DHV Salétrom utcai telephelyén. A júniusi és szeptemberi szőnyegbombázásban, a társaság alkalmazottai közül összesen hét ember vesztette életét, többen megsebesültek és elpusztult a közlekedési infrastruktúra nagy része is. A háború okozta károk helyreállítása, 1944. október 19-én kezdődött meg.

Az államosítás

A Debreczeni Helyi Vasút Részvénytársaság, nagyobbrészt külföldi tulajdonban volt, ezért viszonylag későn, 1950. január 1-jén államosították, a Debrecen – Nyírbátor Helyiérdekű Vasút Rt.-vel együtt. A cég neve, 1950. július 15-től Debreceni Villamosvasút Községi Vállalat (DVKV) lett, majd 1950. december 31-én Debreceni Villamosvasút Vállalattá (DVV) alakult.

A villamospálya teljes hosszúsága 1956 elejére elérte a maximumot, azaz a 36,2 km-t. A társaság neve, 1957. július 1-jétől Debreceni Közlekedési Vállalat (DKV).

Az FVV csuklós villamos

Az 1950-es évek végére már mind a négy, ma is villamost üzemeltető magyarországi városnak égető szüksége volt az elhasználódott, 50-60 éves járműveket felváltó új kocsikra.

Tekintettel arra, hogy az egyetlen gyár, a Ganz-MÁVAG nem tudta kielégíteni a helyi igényeket, sürgős megoldást kellett találni a problémára.

Áthidaló megoldásként, a Fővárosi Villamosvasút csuklós villamoskocsit tervezett, melyet saját kivitelezésben, a MÁV Debreceni Járműjavítóval együtt kezdett el gyártani. A sárga-vajszínű, kék díszítőcsíkos csuklós villamos Debrecenben, 281-es pályaszámmal, 1962. október 29-én, nagy közfeltűnést keltve állt forgalomba.

A DKV 1963-ban kilenc, majd 1964-ben további négy azonos kivitelű járművet állított forgalomba. A Társaság történetében az 1969. június 20-a is jelentős mérföldkő volt, hiszen 481-es pályaszámmal, a Csapó utcai vonalon állt forgalomba az a kétirányú, hatajtós kocsi, amely teljes egészében a debreceni vállalatnál készült, kifejezetten a vonal sajátosságainak megfelelően áttervezve.

A mellékvonalak megszüntetése

A  villamos-közlekedésben néhány év alatt végbement látványos fejlődés ellenére, a város akkori vezetése a mellékvonalak megszüntetése mellett döntött. Először a pallagi és tüdőszanatóriumi vonalakon szűnt meg a közlekedés, 1970. március 31-én, majd 1971-ben felszámolták a 6-os számú, Arany Bika – Köztemető vonalat is. Az 5-ös számú, Hatvan utca – Nyulas vonalon 1973. szeptember 29-én közlekedett utoljára villamos, az utolsó 4-es számú vonal pedig, a Megyei Tanács – Vágóhíd között, 1975. június 23-án szűnt meg.

A villamos-közlekedés fejlesztése

A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején világossá vált, hogy az FVV típusú villamosok gazdaságosan nem üzemeltethetők tovább.

Magyarországon ugyan 1978-ben megszűnt a nagy múlttal rendelkező Ganz-MÁVAG villamos-járműgyártás, de tizennégy év után ismét újjáéledt. 1992. szeptember 9-én, a Ganz-Huslet Rt. és a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata aláírta azt a megállapodást, amelynek értelmében 28 millió forinttal támogatják egy új prototípus, hattengelyes, csuklós villamos kifejlesztését.

A jármű tényleges tervezése 1992 őszén kezdődött el, az első járművet pedig 1993. augusztus 20-án, a Debreceni Virágkarnevál felvezető kocsijaként mutatták be a nagyközönség előtt. A jármű kedvező fogadtatásának hatására, Debrecen döntött arról, hogy a város 11 db új villamost vásárol. Összeszerelésükben, valamint a kész villamosok futópróbájának lebonyolításában a DKV szakemberei is részt vettek.A villamosokat ünnepélyes keretek között, 1997. május 25-én, a Bem téren, az akkori kormánytagok adták át városunk és a vállalat vezetőinek.

A 2-es villamos

Az első tanulmányterv 2000-ben készült a lehetséges nyomvonalról. 2004-ben, a város az I. Nemzeti Fejlesztési Terv keretében a Regionális Operatív Program forrásaira pályázott, s ennek révén 2006-ban megszülettek az első konkrét tervek, melyekben véglegesedett a nyomvonal is. Év végére elkészültek az engedélyes tervek, majd megkapták az építési engedélyeket.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által biztosított források felhasználásával, a kiviteli terv készítésére, a város önkormányzata 2007. december 28-án kötött szerződést. A város közgyűlése 2008. január 31-én döntött arról, hogy Debrecen önkormányzata alakítson konzorciumot a Debreceni Közlekedési Zrt-vel, és közösen adjanak be pályázatot az Európai Unió Kohéziós Alapja által támogatott nagyprojektre, az új villamosvonal megépítéséhez. A döntéshozóknak, 2008. május 28-án mutatták be az új villamosvonal terveit Debrecenben. A magyar kormány 2008. június 18-án döntött a nagyprojekt nemzeti támogatásáról, majd 2008. június 30-án továbbította Debrecen pályázatát Brüsszelbe. 2008. szeptember 11-én írták alá a program hazai kormányzati támogatási szerződését, 2008. december 19-én pedig az Európai Bizottság – elsőként a magyar nagyprojektek közül – jóváhagyta a 2-es villamosvonal kiépítésének uniós támogatását.

A 2-es villamospálya építésére nyílt európai uniós közbeszerzési eljárást írtak ki. Ennek eredményeként, 2010. március 11-én aláírták a villamospálya és tartozékai építésére vonatkozó vállalkozási szerződést. A nyertes pályázó az ATK Debrecen Konzorcium lett.2010. szeptember 15-én a Mikszáth Kálmán utcán egy áramátalakító épület megépítésével megkezdődött a kivitelezés, majd 2010 júniusában az új nyomvonal építése. Az elhúzódó munkák, 2014. február 12-én fejeződtek be. A projekt során 4,4 kilométer hosszon új, kétvágányos villamospálya épült, valamint az 1-es villamossal közös szakaszát és peronjait átalakították, a nyomvonalat korrigálták, a Petőfi téri végállomást átépítették. 19 mozgáskorlátozottak és csökkent látóképességgel rendelkező emberek által is biztonságosan használható megállóhely épült.